A JÓSLAT – BELEOLVASÓ

Olvass bele A JÓSLAT című könyvbe! Most két részletet is megosztok veletek, hogy a megjelenésig se maradjatok infó nélkül. Jut eszembe! A Facebookon minden héten új titkot fedek fel a könyvről! 😉 Csatlakozz az oldalhoz és ne maradj le semmiről.

1. részlet

Mezítláb állok a bár pultjánál. Nem azért, mert jólesik a kiöntött sörfoltokon tépőzárasat játszani a talpammal, hanem mert kitörött a cipőm sarka. Mit csinál ilyenkor egy nő? Nyafog, hazaküldi egy barátnőjét egy másik cipőért, míg a mosdóban kuksol vagy panaszkodik minden betévedőnek, esetleg piásan még meg is siratja kedvenc cipőjét, ami amúgy mindig véresre törte a lábát, de nem számít. S mit tesz egy vérbeli Skorpió nő? Olyan magasról tesz rá, hogy addig fel se látnak mások. Barátnőm nincs, a cipő pedig a kedvenc vörös magassarkúm volt. Egyszerűen imádtam, mégis olyan lazán dobtam ki a kukába, mintha ez lenne a világ legnormálisabb dolga. Érzelmek nélkül. Ahogyan mindig.

Pár perccel később már a bár pultjánál ülök, behunyom a szemem, mélyen letüdőzöm a kubai szivar felém nyúló füstfelhőjét, és miután tisztázom magamban, hogy nagy baromság volt leszokni a cigiről, az italomért nyúlok.

– Köszönöm, Paolo – intek a pultban álló kis kedvencem felé.

Szegény Paolo, az ég áldja meg, hogy a fenébe dolgozhat egy olyan srác, mint ő egy ilyen sötét bárban? Elég csak ránéznem, s fülig pirul. De az italt jól keveri, az már biztos. Jäger almalével, egy kevés citromlével és mentával. Egy kacsintással jelzem Paolonak, hogy még mindig imádom, amiért megtartja a titkom és ez az ital csakis az enyém lehet. Senki másnak nem csinálja. Ha csak pár évvel lenne idősebb, biztosan viszonoznám ezt a gesztust s megosztanék én is vele valami olyasmit, amit csak én tudok. Milyen kár, hogy nem vagyok oda a tőlem fiatalabbakért.

– Helló! – hallom valahol a zaj közepén. Oldalra fordulok, s életem egyik legszexibb pasiját pillantom meg.

Hmmm, egy latin szerető. Nyami. Valahogy nem tudok rá haragudni, amiért megakasztotta az épp beindulni vágyó gondolataimat Paoloval.

– Nem valami erős kezdés – dobom oda válaszul, mire ő elmosolyodik.

Pimasz kis hím, meg kell hagyni. Ez tetszik, de a mosoly luxusát nem engedhetem meg vadászat közben és abban már most biztos vagyok, hogy ezt a vadat el kell ejtenem.

– Akkor kezdjük elölről. A nevem Gabriel P. Reyes és…

Jut eszembe, ha már vadászat, kezdjük az első ponttal: csábítás.

– Állj! – tartottam elé tenyeremet. – Mielőtt még nagyon belelendülsz és elmeséled, hogy hol születtél és hogy neveltek az amúgy csodás szüleid, hadd mondjak valamit!

Láttam a szemében a meglepetést, de csak mosolygott tovább azzal a tökéletesen telt szájával.

– Rendben, én csak… – kezdte újra.

– Csss… – tettem ujjamat a szájára és fekete szemeibe fúrtam a legszigorúbb tekintetemet. – Nem érdekel, ki vagy. Nem érdekel a múltad sem. A jövődet sem tudom, de azt igen, hogy ez a száj nem arra lett teremtve, hogy beszélj.

Arcára csúsztattam kezem és miközben beszéltem hozzá, lágyan végigsimítottam alsó ajkát. Lassan lekúsztam a székről, megálltam előtte s örömmel nyugtáztam, hogy habár vagy húsz centivel magasabb, mint én, mégis nálam van a gyeplő. Máris. Ezt már szeretem! Folytattam is a mondandómat:

– Szóval marhára örülnék, ha befognád és valaki másnál pró…

Ezúttal én nem tudtam folytatni. Egy gyors mozdulattal megfeszültek karjai a derekam körül, magához préselte testem, kissé megemelt s úgy csókolt, hogy elakadt a lélegzetem. Talán csak pár másodperc, talán órák múlva fejezte be, nem tudom. Rohadt nehezen tértem magamhoz, de igyekeztem nem mutatni, míg ajkai a fülemet érintették.

– Ha jól csináltam, amit kértél, akkor most nedves a bugyid – mondta.

Na, ez a mondat kijózanított. Olyan hangosan kacagtam fel, hogy a bár félhomályát megtörte a vendégek felém forduló tekintete. De az előttem álló férfi –­ azaz mivel már bemutatkozott, Gabriel – meglepett arca volt a legszebb ajándékom.

– Hmmm… – kezdtem növelni a távolságot kettőnk között, így kikeveredve szoros öleléséből. A pultra tett táskámért és a kocsikulcsomért nyúltam, majd újra közeledtem hozzá. Lassan lábujjhegyre álltam, s a fülébe súgtam a lehető legkomolyabban: – Sosem hordok bugyit.

2. részlet

– Na, ne! – Sikította Sandra. – Ez most komoly? Egy randi? Neked? Nem hiszem el! Ki az a szerencsés?

– Inkább szerencsétlen. Nyugi csajszi! Semmi extra. Fogalmam sincs ki az egyébként. Az Art Múzeum igazgatója hívott el vacsorázni. Tudod, tőlük is szoktam venni ezt-azt, illetve a helyettesétől. Az igazgatót még sosem láttam. Gondolom egy öreg, kövér kis ördög. Nem lesz igazi randi, csak igent mondok majd egy vacsorára, amely reményeim szerint lejjebb viszi a felkínált asztal árát. Tudod, imádok alkudozni! Még, ha ez nem is látszik a könyvelésen.

Sandra arcán egy eddig nem látott, ijesztően huncut kifejezés ült, majd lassan, szinte tagolva mondta a következőket.

– Szóval azt akarod mondani, hogy egy munkatársad, egy vezető beosztásban lévő munkatársad szerelmes beléd? Mintha ezt már hallottam volna valahol.

– Bassza meg!

Mást nem is tudtam kinyögni. Ez eddig le sem esett. Most, hogy Sandra összefoglalta, világos lett, hogy amit a jósnő mondott, azt hallottam most vissza.

– A franc essen abba a jósnőbe. Azért jobb partit is jósolhatott volna.

Nevettünk, de belül valami furcsa érzés fogott el. Gyorsan elhessegettem, majd elköszöntünk és ment tovább az élet. Legalábbis ezt gondoltam. De amint Sandra kitette a lábát, én a borosüveg maradékát a poharamba töltve, elindultam a monogramos szobába. A nyakláncomon lévő kulccsal kinyitottam, majd belépve az ablakhoz mentem. S csak bámultam a hátsó kerten túli sötét erdőt, mely szinte teljesen körülvette a házat.

Talán túl sok volt a bor. Talán túl sok volt Sandra édes, naiv gondolataiból, de úgy éreztem, hogy számot kell vetnem eddigi önmagammal. Az elmúlt hónapok, évek tökéletesek voltak. Rátaláltam G.P.-re, ami a testi épségemnek kimondottan jót tett. Szabad vagyok, független, amit mindennél jobban imádok. Havonta több mint elég pénz folyik be a számláimra és nincs semmi gondom. Élek. Igazán jól élek. Szeretem, hogy egyedül vagyok.

Ez utóbbi gondolat már igazán fel is vidított, s öntelt mosollyal bámultam a sötét fákat. Mégis, valami furcsa érzés költözött az én jeges szívembe. Egy kis üresség jelent meg ott, ahol eddig telítve voltam. Érdekes, hogy a bortól megrészegülve olyan józan gondolatok támadnak a fejemben, mint például, hogy a G.P.-vel való viszonyom, csupán testi kapcsolat, ami valamiért soha nem ad teljes kielégülést, bármennyire is jó vele a szex. Furcsa, hogy imádok egyedül lenni, ma mégis hálás voltam a Sandra által közvetített többlet energiáknak a házban. Mégis, utáltam az ötletemet, hogy felvegyek egy lányt a boltba, mert Sandra behozta az életembe az álmodozást a hagyományos kapcsolatok után és azt hiszem, ez van rám ilyen szörnyű hatással. Az pedig, hogy gazdag vagyok, most valahogy nem jelentett semmit. Semmit.

Ez a semmi, ez az űr tátongott most kívül s belül. Az éj leple alatt susogó fák mintha nevettek volna rajtam. Felnéztem a Holdra, s megpróbáltam száműzni minden felkavaró gondolatot. Javarészt sikerült is, de egy megmaradt. Egyetlen gondolat, amely lassan beleégett a szívembe is. A honvágy. Hogy mi után? Hol van az az otthon, ami után vágyom? Fogalmam sincs. De ez olyan mélyen érintett, hogy tudtam, egy megoldás van erre a bajra. Ezzel kinyitottam egy újabb üveg bort.

Nem vágytam semmi másra, csak felejtésre.

Előrendelhető -20% kedvezménnyel!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s